szeptember 23, 2011

Ilyen is van:(
KÁPOSZTÁS LASKA

mert, hogy én laskának nevezem, káposztás laska, diós laska, mákos laska.
Már rég nem ettünk káposztás laskát. Káposztás makarónit azt igen, de valahogy az nem olyan...
és, hogy ilyen is van, az én laskám helyből nem szárad. Vagy egy kis vízzel többet tehettem belé? Nem tudom, de már háromszor összegyúrtam és mégis nagyon nehéz vele dolgozni. Ragad. Vagy az idő is rádolgozik. Mindjárt esik, meg a levegő is nedves.
Deee, nem adom meg azt az örömöt az ördögnek, hogy földhöz vágjam(kukába), ki várom türelemmel a végét.
Addig bepötyögtettem, ha netán ti is hasonló gondokkal küszködtök majd, kukába kerül a nem sikerült művetek, nem is olyan nagy baj, csak ne csapjátok oda, jöjjetek ki győztesen a nem kívánt helyzetből:).

ui: pedig milyen bosszús tud(na) lenni az ember (leánya) olykor...és érthető is, gyarló emberi szemmel nézve...

szeptember 20, 2011

KRUMPLIS RÁNTOTTA


Elég gyakran készítek krumplis rántottát. Vacsorára, tea fogyasztásával együtt nagyon finom.


Otthonról hoztam ezt az egyszerű különlegességet, anyukám gyakran készítette nekünk amikor iskolások voltunk. Még 10órainak is megtette a szerepét, kenyér közé.


Azt is tudom, hogy pld Belényes környékén más megnevezése van, ha jól tudom "rapcsányka" nem biztos, hogy jól betűztem, gondolom, hogy "lapcsánka" ból kapta a nevét.


4 tojást fölverek, fűszerezem, só, bors, aki szereti egy gerezd fokhagymát is tehet bele,


4 közepes nagyságú krumplit meghámozok, lereszelem és kiszorítom a levét,


1 evő kanál olajat forrósodni teszek egy nagyobb palacsinta sütőbe, aminek fedője is van, hogy megtudjam fordítani a fedővel.


Amikor jó forró az olaj, addig összekavarom a felvert tojásokat a reszelt krumplival, és belehelyezem a sütőbe.


Ha egyik fele megsült, a fedő segítségével megfordítom. Kiborítom óvatosan a fedőbe, és visszacsúsztatom a sütőbe.


A másik felét is megsütöm, reszelt sajttal, vagy "Parmesan" por sajttal tálalom.




ui: mire eszembe jutott, hogy lefényképezzem, már csak egy szelet maradt:)






szeptember 17, 2011

HAVASI KIFLI




szilvaizes kifli..., lekváros kifli..., nekem mégis HAVASI. Miért havasi, mert úgy mondják az én szülő falumban. Miért mondják úgy, nem tudom, de utána fogok érdeklődni, ha nem felejtem el, mert ma pld. megakartam kérdezni anyukámat a pontos adag felől amikor beszéltem vele telefonon, és elfelejtettem.


Nem tudom mikor készítettem utoljára havasit, vagy talán ez az első, de recept nélkül is nagyon jól sikerült (nekem.)
Annyira azért emlékeztem, hogy amikor menyegzőkre készültünk, akkor a HAVASI nem hiányozhatott, már pár nappal a menyegző előtt havasit szolgáltak fel a segítségeknek.


Arra is emlékeztem, hogy 40 dkg zsírt tettek 1 kg liszthez.


Én azért nem csináltam olyan (poronyura) porhanyósra, de elárulom az általam összetett alapanyagokat:


1 kg liszt,


30 dkg zsír( margarin vagy vaj,) 2 rúd margarint tettem ami 22dkg tett ki a többi zsír,


1 tojás,


4 dl tej, élesztő, pici só, 2 evő kanál cukor


Megdagasztottam, amikor duplájára kelt, kinyújtottam, derelye metszővel háromszögekbe vágtam és szilvaizet tettem a közepébe, felsodortam és előmelegített lerbe sütöttem amíg világos barnára sült.


Mikor kihűlt vaníliás cukor porba forgattam, lehet a kinézéséért mondják, hogy HAVASI:) ki tudja...





ja, és a kedves páromnak jutott eszébe a havasi, könnyű úgy sütni, főzni ha megmondják, hogy mit óhajtanak, ez is egy fajta szolgálat boldogság számomra boldogítani így is szeretteimet.


egy idézet egy versemből:



" szinte leste óhajunkat anyánk,


máris sült a palacsinta, kalács"